2012. június 2., szombat

Suzanne Collins: Az éhezők Viadala

Fülszöveg és kép
Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.

Melindámnak mindenképp meg kell köszönnöm, hogy megszerezhettem és elolvashattam.
Alig 8 óra leforgása alatt sikerült az első oldaltól az utolsóig elolvasnom. Nem engedett. Magával ragadott. Nagyon olvastatja magát.

Ahogy az a fülszövegből is látszik ez egy disztopikus regény (azaz anti-utopisztikus), vagyis nem egy pozitív jövőkép tárul elénk, hanem egy merőben negatív.
A mesélő,  Katniss saját szemszögéből látunk mindent. Egy idő után kíváncsi lettem volna egy másik kiválasztott szemszögére is, de így is imádtam. 

Igazából sok újat nem tudok mondani. Volt benne viszály, szerelmi szál. Egyszerűen de nagyszerűen zárta le ezt a szerelmi kérdést. Én sem tudom, hogy vajon a lány hogy érez vagy ki iránt érez mit? Kétségtelen, hogy eleinte csak játszott, hiszen csak túl akarja élni a Viadalt meg hát nem is volt szerelmes eddig Peetába.

Kíváncsian várom, hogy mi lesz, de ha a következő rész is így van megírva, akkor azt is pillanatok alatt felfalom.

És, amivel sokan nem értenek egyet, de véleményem szerint a disztopikus regényeknek az a varázsa, hogy rettenetesen negatívak, és nem várható a pozitív kicsengés, de majd meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése